#1

Sok év tökölés után ma végre elindul a blog. Személy szerint én már vagy háromszor fogtam bele olyan blog kezdésébe ami screamoval foglalkozik, mert mindig is úgy éreztem, hogy a magyar közönség nem nagyon ért ehhez a zenéhez, pedig kéne.

A mai napon tehát útjára bocsátom ezt a kis blogot, remélem mindenkinek tetszeni fog, és idővel az 'emó/szkrímó' szó hallatán nem a fodrászmetál-faszságra vagy a tv-ben látott öngyihajlamú tinikre asszociál az ember az utcán.

A blog nevéért ezúton szeretnék köszönetet mondani (Exolon) Balázsnak, pár éve még az ő ötlete volt ez a cím, bocsi haver, gecire benyúltam, mert azóta is isten ötletnek tartottam (simán jöhetsz szerkesztőnek, ha akarsz!)

Tehát köszi, hogy ha már itt vagy, akkor kommentelj is, utolsó szó jogán csak annyit mondanék, hogy nem minden emó ami sírós.